Kérdezzünk online! De hogyan?
Nyelvezet
A legalapvetőbb különbség az online és az „offline” kérdőívek között, hogy egy online kérdőív lényegében önkitöltős. Ha egy kérdés vagy válaszlehetőség nem egyértelmű vagy félreérthető, a válaszadónak nincs kéznél senki, hogy segítsen. Ha a kitöltők nem értik, vagy félreértik a kérdést, az nem felétlenül derül ki a kutató számára. Minden kérdésnek és válaszlehetőségnek érthetőnek és befogadhatónak kell lennie még a számítógép-használathoz alig valamit értő válaszadóknak is.
Dióhéjban: fogalmazzunk röviden és egyértelműen!
Kérdőívhossz
Szintén alapigazság, hogy a válaszadó figyelme véges. Míg egy személyes megkérdezés esetén a kérdező jelenléte kitolhatja azt a határt, amikor a válaszadó már nem koncentrál a kérdésekre, online kérdőív esetén erre nincs lehetőség. Gyakorlati tapasztalatok alapján egyértelműen látható, hogy 20-25 percnél hosszabb kitöltési idő esetén a kérdőív vége felé az adatminőség érezhetően romlik, a válaszok egyre sablonosabbak lesznek, a nyitott kérdésekre nem kapunk értékelhető válaszokat. A figyelem fenntartása természetesen a kérdőív témájától és a kérdések megfogalmazásától is nagyban függ, de az optimális kitöltési idő kb. 15 perc. Ezt a tényt nem csak a kutatóknak, de a megrendelőknek is szem előtt kell tartaniuk!
Mint köztudott, az online kérdőívek egyik legnagyobb előnye, hogy képek, hanganyagok és videók használatával igen változatossá tehető a kérdőív, ami nem csak a megrendelők és a kutatók, de a válaszadók megelégedettségét is szolgálja. A kitöltő figyelme hosszabb ideig fenntartható, ha érdekes, játékos formában kérdezzük meg tőlük, amit meg szeretnénk tudni. Míg az ilyen típusú kérdések segítenek a figyelemfenntartásban, addig például a táblázatos kérdések „megölhetik” az interjút.
A kérdések összeállításánál mindig törekedni kell arra, hogy a – válaszadó szempontjából – könnyedebb és fárasztóbb kérdéstípusok váltakozzanak, és ne a kitöltés 18. percében kezdődjön a „táblázatos blokk”. Ebben az esetben ugyanis ugrásszerűen megnő az elhagyók aránya (akik megfelelnek a kritériumoknak, de a kérdőív vége előtt félbehagyják a kitöltést), ami egy eleve alacsony elérésű kutatás esetén az adatfelvétel ellehetetlenedését is eredményezheti.
Másrészről viszont vannak olyan helyzetek, ahol egy „nem tudom”, vagy „nem válaszolok” lehetőség felajánlása nemhogy nem indokolt, de adott esetben csökkentheti a kutatás sikerének esélyeit. Ha nincs arról szó, hogy a kérdést a válaszadó nem tudja megválaszolni, (Melyik régióban lakik?) vagy a kérdésre adott válasz alapján dől el, hogy a kitöltő a célcsoportba tartozik-e vagy sem, (Hány éves Ön?) nem tanácsos ilyen válaszlehetőséget felkínálni.
Ugyanígy fontos alaposan átgondolni, hogy nyitott kérdések esetén mikor kötelező a válasz és mikor nem. Általánosságban
Technikai korlátok
Aki már szerkesztett kérdőívet, az tudja, hogy vannak kérdések, amiket nem minden válaszadótól kérdezünk meg. Személyes megkérdezés esetén ilyenkor egy adott kérdés után van egy utasítás a kérdezőnek, hogy melyik válasz esetén melyik kérdésre kell ugrani. Ehhez képest az online kérdőívek logikája fordított: itt nem a kérdések után van szükség az instrukcióra, hanem minden kérés előtt kell meghatározni, hogy az mikor jelenjen meg a kérdezettnek. Ez némiképp eltérő gondolkodást igényel a kérdőív szerkesztőjétől, amit ha nem veszünk figyelembe a kezdetektől, sok esetben duplán dolgozhatunk.
Szintén időt nyerhetünk, ha már a kérdések összeállításánál figyelembe vesszük a használt kérdőív készítő program sajátosságait. Habár egyedi programozással a legtöbb dolgot meg lehet oldani, ez mindig időigényes és sokszor plusz költségekkel járó folyamat, ami sem a megrendelőnek, sem a kutatást lebonyolító cégnek nem érdeke.
A fentiek tanulságaként két következtetést vonhatunk le:
1. Mind az ügyfeleknek, mind pedig a kutatóknak el kell fogadni, hogy egy évekig személyes vagy telefonos megkérdezéssel lebonyolított kutatás kérdőívét nem lehet egy-az- egyben leprogramozni!
2. A csináld magad kutatások ritkán lehetnek sikeresek, ha úgy fogunk hozzá, hogy nincs semmilyen előképzettségünk és/vagy gyakorlati tapasztalunk a fentiekről.
Egy kutatásnak 3 fő szereplője a megrendelő, a kutató és a válaszadó, akiknek az érdekeik néha nehezen összeegyeztethetőek, mégis ahhoz, hogy mindhárom szereplő higgyen abban, hogy kutatásokra szükség van, törekednünk kell az arany középútra!
Egy rosszul megszerkesztett kérdőív az adatok részleges vagy teljes elveszésén túl kiábrándult válaszadókat is eredményez, amit sem a kutatók, sem pedig a megrendelők nem engedhetnek meg magunknak.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
-
