összes fogalom | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z

A mérési eljárás lényege, hogy a sok ötletet megengedő, sőt igénylő feladatokban a személy megoldásait három, esetleg négy fő mutatóban fejezi ki. A mutatók: a fluencia, a flexibilitás, az originalitás és esetenként az elaboráció.

A fluencia vagy a folyékonyság az ötletek bőségét fejezi ki az ötletek darabszámával. Az ötletek tartalmi csoportosítása után lehet kiszámolni a flexibilitást vagyis a hajlékonyságot, ami azt mutatja meg, hogy a személy ötletei hányféle csoportba sorolhatók. A harmadik alapvető mutatót az originalitást (az eredetiséget) egy statisztikai mérőszámmal a “ritkasággal” azonosítják. Ez azt jelenti, hogy az az originálisabb ötlet, ami egy populációban ritkább. A pontos értéket többféle módon is meghatározhatják, a legegyszerűbb gyakorisági osztályba sorolástól az összetett képletek szerinti meghatározásig. Esetenként, ahol ez értelmesen megtehető, az elaboráció mértékét is kifejezik. Az elaboráció az ötlet részletezését, kontextusba helyezését, azaz a kidolgozottságát jelenti.

Az eljárások felhasználhatók többek között az intelligencia és a kreativitás kapcsolatának, a kreativitás fejlődésének, a fejlődés külső és belső feltételeinek, a nemi eltérések, valamint a kreatív személyiség jellegzetességeinek feltárásában.