összes fogalom | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z

A nem valószínűségi minták kiválasztásának egyik gyakran alkalmazott módja. Előre meghatározott jellemzők alapján úgy választunk egységeket a mintába, hogy ezen jellemzők eloszlása a teljes mintában ugyanolyan legyen, mint amilyet a vizsgált alapsokaságról feltételezünk. Elsőként az alapsokaság jellemzőinek leírását készítjük el egy kvóta-mátrixban, amely tartalmazza, hogy az egyes jellemző-kombinációkhoz hány egyed tartozik. Ezt követően úgy állítjuk össze a mintát, hogy abban ugyanakkora arányban szerepeljenek az egyes jellemző-kombinációkhoz tartozók, mint az alapsokaságban.

A leggyakoribb ismérvkombinációk olyan főbb demográfiai jellemzőkön alapulnak, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre állnak statisztikai adatok a teljes alapsokaság vonatkozásában (nem, iskolai végzettség, lakóhely településtípusa, kor stb.). Általában 3-4 kvótaismérvet definiálnak a kutatók. A leglényegesebb demográfiai ismérvek szempontjából tehát lehetőség nyílik arra, hogy a minta reprezentálja az alapsokaságot.

A kérdezőbiztosoknak az a feladatuk, hogy találjanak meghatározott számú olyan személyt, aki megfelel a megadott ismérvkombinációknak. Ebben az esetben a kérdezőknek sokkal nagyobb szabadsága van a válaszadók kiválasztásában, mint a véletlen mintavétel esetén, mivel nem megadott személyt kell megkeresniük, hanem bárkit megkérdezhetnek, aki a kvótának megfelel. A válaszadók személyének kiválasztása során a véletlen is jelentős szerephez jut e módszer alkalmazása során, ezért az eredmények értékelésekor - szemben a többi nem valószínűségi mintavételi módszerrel - a gyakorlatban sokszor alkalmazzák a mintákkal kapcsolatos hibaszámítási módszereket is.