összes fogalom | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z

A kérdezőbiztos az a személy, aki a személyes adatfelvétel során felkeresi a mintába került személyeket, szóban - a kérdőívben szereplő szöveget szó szerint követve - felteszi a kérdéseket és lejegyzi a válaszokat. A kérdezőbiztosok alkalmazásával magasabb válaszadási arány érhető el, mint a telefonos adatfelvétellel vagy a postai kérdőívekkel, ugyanakkor ez az eljárás költségesebb is. A módszer további előnye, hogy csökkenti a "nem tudom" és "nincs válasz" itemek arányát.

A kérdezőbiztosok az adatfelvételi szituációban megfigyelői tevékenységet is végezhetnek (pl. feljegyzést készíthetnek a lakás kinézetéről stb.).

A kérdezőbiztosoknak megfelelő szakmai felkészültséggel és bizonyos személyes tulajdonságokkal (pl. jó kommunikációs képesség, magabiztosság, bizalmat keltő megjelenés stb.) is rendelkezniük kell ahhoz, hogy sikeresen el tudják végezni feladatukat. Az adatfelvétel megkezdése előtt a kérdezőbiztosokat felkészítik a kutatásban való közreműködésre. A felékészítés során meg kell ismerniük a kutatás témáját, céljait és alaposan át kell tanulmányozniuk a kérdőívet (a kérdések szövegét, az ugrásokat és az egyéb kérdezői utasításokat).

A kérdezésnek vannak olyan alapvető szabályai, amelyeket a kérdezőknek minden esetben be kell tartaniuk, pl.:

  • nem tölthetik ki otthon, maguk a kérdőívet a válaszadó felkeresése helyett;
  • csak a mintába kerülő személyeket kérdezhetik meg;
  • a kérdezés során szerzett információkat a kutatókon kívül másoknak nem adhatják tovább;
  • a kérdéseket szó szerint kell felolvasniuk;
  • nem sugalmazhatják vagy minősíthetik a válaszokat;
  • a válaszokat pontosan és olvashatóan kell rögzíteniük;
  • az adatfelvétellel összekötve nem végezhetnek más (pl. ügynöki) tevékenységet.

A kérdezőbiztosok munkáját (jártak-e a helyszínen, a mintába került személyt kérdezték-e meg, udvariasan viselkedtek-e stb.) a kutatók vagy az instruktorok ellenőrzik.