összes fogalom | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | W | X | Y | Z

Egy, a jövőre vonatkozó csoportos előrejelzési kvalitatív módszer, melynek segítségével feltárhatóak a fejlődés jövőbeni fő irányvonalai, a várhatóan bekövetkező események és azok időrendi sorrendje. E metódust az 1950-es években dolgozta ki az USA-ban O. Helmes és T. J. Gordon a technológiai előrejelzés módszereként. A technológiai előrejelzés mellett használható a stratégiai tervezésben és a társadalomtudományi kutatásokban is.

Az eljárás lényege adott témában jártas szakemberek (általában 10-30 fő) több fordulóban történő megkérdezése. A szakértők kiválasztása történhet hólabda módszerrel is, azaz a néhány kiválasztott kérdezett ajánl - a kutatási kérdésben kompetens - más szakembereket.

Az adatfelvétel kérdőívvel valósul meg, amelynek kérdéseit az eredmények alapján fordulóról-fordulóra pontosítják, módosítják. Az első kérdőív többnyire csak nyitott kérdéseket tartalmaz, amellyel kapcsolatban a szakértők megfogalmazzák véleményüket. Az egyes fordulók során kapott eredmények visszacsatolásával a válaszadók finomíthatják becsléseiket. A végső előrejelzés a becslések összesítése és az eltérések több lépcsőben való csökkentése útján alakul ki. A mennyiségi jellegű kérdések esetén (pl. hány év múlva következik be egy bizonyos változás) a kapott válaszok alapján középértéket számolnak (többnyire mediánt), a minőségi jellegű kérdések esetén a százalékos megoszlást számolják ki. Az eredményeket a következő kérdőívben megismertetik a szakértőkkel, és ezek alapján arra kérik őket, vizsgálják felül a korábbi kérdőívben közölt véleményüket: változtassák meg vagy indoklással erősítsék meg azt. Az egymást követő kérdőívekben a válaszok egyre inkább a szakértői vélemények átlaga körül csoportosulnak. Az elemzés során a kutatók nem csupán a szakértők átlagvéleményét, hanem az azoktól eltérő véleményeket is elemzik.

A módszer előnyei között szerepel, hogy a szakértőknek nem kell egy helyen tartózkodniuk, nagyobb számú résztvevő bevonása is lehetséges, valamint a tagok között nincs függőségi viszony. További előnye, hogy megakadályozza a versengést és az egyes személyek dominánssá válását, a szakértőknek van idejük átgondolni a véleményüket (az egyes fordulókban és a fordulók között is), valamint az anonimitás. A hátrányai között említhetjük, hogy a kutatás hosszadalmas (esetleg több hónapot vesz igénybe), a szakértők kiválasztása és a kutatás megtervezése rendkívül alapos, körültekintő előkészítést igényel.

A Delphi módszer egyik típusa az ún. public Delphi módszer, amely alkalmazásakor nem szakértőket, hanem laikusokat vonnak be a kutatásba, ezáltal vizsgálhatóak például a jövőre vonatkozó változásokat érintő lakossági vélekedések, várakozások.

Az eljárás más módszerekkel kombinálva is hasznosítható, például a Delphi alkalmazható a kölcsönhatás módszerrel kombinálva, amely eljárással vizsgálhatóak bizonyos események bekövetkezésének hatásai, egy eseményrendszerben több, egymással összefüggő esemény együttes bekövetkezésének valószínűsége stb.

Címkék: